Megelőzte korát a pécsi edzőlegenda – Garami Józseftől búcsúzunk

Ahogy a korábbi sportújságíró, Mező Gábor fogalmaz Garami Józseffel kapcsolatban: „Nem véletlenül szerették és tisztelték a játékosai. Számos mókás anekdotát hallottam róla, de ezeket úgy adtuk tovább, hogy közben kedveltük a főszereplőjét.”

Sokak Józsi bácsija 2015-ben hagyott fel az edzősködéssel, és az MTK szakmai igazgatójaként tevékenykedett 2020-ig. Akkor hazatért Pécsre, s mentorként és szakmai koordinátorként dolgozott tovább. Annál a csapatnál, amelynél egykoron sokáig futballozott, és amelyet edzőként 217 bajnoki mérkőzésen irányított. Az 1985–1986-os idényben ezüstéremig, 1990-ben kupagyőzelemig, a következő évben bronzéremig vezette a pécsi együttest, ezt azóta sem sikerült megismételnie senkinek. Kivételes korszak volt a Garami-éra a pécsi labdarúgás életében, ez vitathatatlan.

Sztárcsapatokkal küzdött meg

Érdemes kiemelni a Népsport 1985. július 3-án megjelent, a PMSC nyári felkészülésének kezdetéről szóló cikkét: „A vezetőedző marad Garami József, ha munkahelyéről elengedik két év fizetés nélküli szabadságra.” Elengedték. A közkedvelt tanár edzői karrierje tehát így indult, a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola engedélyével.

Diplomáját egyébként a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar–orosz–testnevelő szakán szerezte 1964-ben, egészen addig tehetséggondozással foglalkozott, amíg 1985-ben Rónai Istvántól át nem vette az élvonalbeli Pécs vezetőedzői posztját. Sorsszerű, hogy bemutatkozása alkalmával az egyik későbbi együttesével, a Ferencvárossal néztek farkasszemet. A kiesés elkerüléséért harcoló gárdát sikerült annyira feltüzelnie az új szakvezetőnek, hogy a végeredmény 1-1 lett, a piros-feketék pedig végül benn maradtak az első osztályban. A következő szezonban a dobogó második fokáig meneteltek.

Ezekben az években olyan sztárcsapatok vendégeskedtek a Baranya megyei székhelyen, mint a Manchester United, a Feyenoord vagy a VfB Stuttgart. A Pécsi Munkás szárnyalásának köszönhetően nevezték ki Garamit ideiglenes szövetségi kapitánynak 1987 őszén. A szurkolók legnagyobb sajnálatára azonban el kellett hagynia szeretett egyesületét. 1993 és 1996 között az Újpest, 1996 és 1998 között az MTK, 1999 és 2001 között a Győr, 2002–2003-ban pedig a Ferencváros szakmai munkájáért felelt. Ezt követően – a magyar labdarúgásban páratlan módon – több mint tíz évig irányította az MTK-t. A kék-fehérekkel 1997-ben és 2008-ban bajnokságot nyert, és az őszi szezonbeli szerepléssel közreműködött az FTC 2003–2004-es bajnoki címében is. Kupát nyert 1997-ben és 1998-ban az MTK-val, 2003-ban pedig a Ferencvárossal. 

Nem volt híve a goromba hangnemnek

Az emberi oldaláról mindent elmond a következő nyilatkozata: „Szombaton a Fáy utcai súlyos vereség miatt a padlón voltam, ez az állapot még vasárnap is tartott. Hétfőn azért kedvetlenedtem el, mert a kudarc miatt igencsak megszidtam játékosaimat, pedig nem vagyok híve a goromba hangnemnek.”

A 95-szörös válogatott Juhász Roland 1999 és 2005 között volt az MTK focistája. Fiatalon még csatárként rúgta a gólokat, de jött előbb Egervári Sándor, majd Garami József, akik kőkemény bekket faragtak belőle. Lapunknak így emlékezett az elhunyt edzőről: „Józsi bácsinál már rendszeresen védőként szerepeltem, pedig eleinte fenntartásai voltak velem szemben. Talán Torghelle Sándor mesélte nemrégiben, hogy volt egy időszak a pályafutásában, amikor tesztelte a mester – csakúgy, mint engem. Ebből tulajdonképpen mindannyian profitáltunk, hiszen egyszerűen csak arra volt kíváncsi, hogy akiknek nagyobb karriert jósoltak, azok mennyire vevők az ő filozófiájára, beállnak-e a sorba. Nemcsak szakmailag, de emberileg is nagyon felkészült volt. 

mindig példát mutatott, hogy miként kell viselkednünk egy-egy helyzetben. Az én pályafutásomban azért is játszott fontos szerepet a személyisége, mert mielőtt Belgiumba igazoltam volna, megtanított, hogy mindent a helyén kell kezelni. Arra pedig mindig külön ügyelt, hogy a játékosai ne szálljanak el egy róluk megjelenő átigazolási hír kapcsán.”

Alaposság az élet minden területén

A professzionális labdarúgásnak 2020 nyarán búcsút intő játékos szerint Garami József rendkívül alaposnak számított, főleg abban a korban, amikor még nem voltak videóelemzők. „VHS-en néztük a riválisokat, minden egyes ellenfélre tisztességesen felkészültünk, még akkor is, amikor már megnyertük a bajnokságot, és tulajdonképpen nem volt tétje a következő meccsnek. Ebből a szempontból is igényes volt Józsi bácsi, pedig valamennyi csapat játékát kívülről fújtuk, és már a könyökünkön jött ki a videózás. Szerintem ez a fajta igényesség vezet ahhoz, hogy valaki hosszú távon eredményes és kiegyensúlyozott legyen. Az élet minden területén ez az alaposság jellemezte, és sok dologban megelőzte a korát” – fogalmazott Juhász Roland.

Hozzátette: annál nagyobb elismerés, visszaigazolás nem is kell, mint ahogy most nyilatkoznak egykori játékosai. „Tényleg 

Ha tíz évvel ezelőtt beszélnénk Garami Józsefről, akkor is mindenki csak pozitívan vélekedne róla, ez nem annak szól, hogy távozott közülünk. Nem kérdés, ott leszünk a temetésén május 2-án. Valószínűleg nagy tömeg lesz, mert rengetegen szeretnének végső búcsút venni a mestertől.”

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt